Az üvegházhatású gázok kibocsátása mellett, az állati takarmány termesztésére újabb és újabb területek bevonásával járó erdőirtás is a húsfogyasztás számlájára írható. Lehet, hogy emiatt a rovarfogyasztásé vagy a laborban előállított húsé lesz a jövő?
Az üvegházhatású gázok (ÜHG) egyik fő forrása az állati eredetű ételek előállítása. Ráadásul az állatok takarmányának termesztésére újabb és újabb területeket vonnak be, az ezzel járó erdőirtás csökkenő szén-dioxid megkötést idéz elő, tovább kedvezve a klímaváltozásnak.
Az állattenyésztés szolgáltatja számunkra fehérje bevitelünk körülbelül negyedét, a bevitt energiának pedig kb. 15%-át. A legelők területe globálisan kétszerese a szántóföldi növényeknek, az állatállomány pedig a betakarított termények 1/3-át fogyasztja takarmányként.
Az elmúlt évtizedekben hiába nőttek a terméshozamok és az állattenyésztés hatékonysága, a növekvő kereslet miatt újabb területeket kellett bevonni takarmány termesztésére. Ezek a területek felelősek az utóbbi évtizedek antropogén eredetű szén-dioxid kibocsátásának 10-12%-áért.
A földhasználat változás fő oka a húsban, állati termékekben gazdag táplálkozásunk. A mezőgazdasági területek csökkenése, -ami az állati eredetű termékek visszaszorulásának vonzata lenne, -csökkenthetné az ÜHG kibocsátását is. A megspórolt földterületeken erdősítéssel, vagy akár bioenergetikai ültetvényekkel még több üvegházhatású gáztól kímélhetnénk meg a légkört.
Azonban ha az eddigi tendenciákat nézzük, az állattenyésztés mérete továbbra is növekedni fog. Egyrészt a népesség növekedése, másrészt az egy főre jutó húsfogyasztás emelkedése révén.
Mik a jövőbeli lehetőségek?
Előző kutakodásom során találtam egy érdekes tanulmányt (lásd a végén), amely azt vizsgálta, hogy ha húsfogyasztásunk felét különböző alternatívákkal helyettesítenénk, mennyi termőföld szabadulhatna fel használat alól, és adna lehetőséget ezáltal akár erdősítésre, a biodiverzitás növelésére.
A vizsgált lehetőségek:
- rovarok
- tenyésztett hússzövet
- húspótlók
- akvakultúrából származó halak.
Milyen előnyeik vannak az állattenyésztéssel szemben?
Ehető rovarok
Úgy néz ki, hogy a rovarok a jövő potenciális fehérje forrásai. Tenyésztésük jóval hatékonyabb, mint a nagytestű állatoké, a táplálékot sokkal nagyobb hatékonysággal alakítják fogyasztható fehérjévé és energiává. Magas zsírtartalmúak, fehérjében, mikrotápanyagokban gazdagok. Mindemellett tenyésztésük alacsony ÜHG kibocsátással és vízfogyasztással jár. További előnyük, hogy akár melléktermékek, szerves hulladékok is szolgálhatnak takarmányukként.
Hatékonyságuk azzal magyarázható, hogy a rovarok akár teljes egészükben fogyaszthatók, míg pl. a szarvasmarhának mindössze 40%-át fogyasztjuk. Emellett a rovarok poikilotherm szervezetek, ami azt jelenti, hogy hőmérsékletüket a környezet határozza meg, nem tudják attól függetleníteni (melegítéssel, hűtéssel). Metabolizmusok során így kevesebb energiát használnak el, kevesebb takarmány „vész kárba”.
Termékenységben is lekörözik a hagyományos állattenyésztést az akár több ezer utódjukkal. Ráadásul gyorsan nőnek, nem kell hónapokat, vagy éveket várni: akár napok alatt éretté válnak.
Az emberi evolúcióban is jelen volt a rovarfogyasztás, amit csontok izotópos vizsgálata bizonyít. És jelen van ma is: jelenleg több, mint 2000 fajt fogyasztanak a világ 119 országában.
A rovarfogyasztás legnagyobb akadálya a korlátozott elfogadottság a fogyasztók részéről. (Ezt valahogy meg tudom érteni.) Ráadásul pont a nyugati országokban, ahol az átlagnál magasabb az egy főre jutó húsfogyasztás, ezáltal a váltás legnagyobb hatással itt lehetne. Bár ez a gát is foszladozni látszik, a rovarszármazékokat tartalmazó termékek, főleg por formájában egyre több helyen jelennek meg a piacon.
2017. májusában Svájcban legalizálták a rovarok emberi fogyasztásra szánt értékesítését. Ezt kihasználva az egyik üzletlánc rögtön elkezdte szövögetni terveit, konkrétan a bogárburger piacra dobását, amit szeptemberben meg is valósított.
Finnországban november 1-jétől engedélyezett a rovarok árusítása étkezési célra. Azóta a finnek már tücsökkenyeret is ehetnek, ugyanis az egyik helyi vállalat hamar belevágott és el is kezdte értékesíteni.
Míg én elképedve és kissé borzongva gondolok a rovarevésre, máshol már a tücsökliszt megszokott a spázpolcon, mint ahogy a tücsök szakácskönyv a könyvespolcon. (Igen, van ilyen.)
Laboratóriumi körülmények között tenyésztett hússzövet
Más néven in vitro, vagy szintetikus hús. Ez gyakorlatilag élő állaton kívül termelt húst jelent: állati őssejtekből, tápközegben tenyésztik. Utóbbi biztosítja a szükséges tápanyagokat és energiát a sejtek osztódásához és izomszövetté való differenciálódásához.
A szükséges tápanyag és energia mennyisége relatíve alacsony, hiszen csak az izomszövet fejlődésére fordítódnak, más biológiai struktúrákra nem, mint mondjuk az idegrendszer, bőr, csontok, légző-, emésztőrendszer stb. A szövetet ráadásul rövidebb ideig kell fenntartani, mint az állattenyésztésnél az élő állatot, ezzel is csökkentve az inputot.
A szintetikus hús, mint lehetséges alternatíva azonban még elég kiforratlan. Ezek a sejt- és szövetkultúrák ma még nem elég hatékonyak az energia és vízfogyasztás tekintetében, leginkább orvosi és tudományos területeken alkalmazzák őket. Az anyagi és fenntarthatósági előnyök sem egyértelműek: igaz bizonyos szükségletek alacsonyabbak a hagyományos állattenyésztéshez képest, ám más extra költségek ezt ellensúlyozhatják, mint például a szigorú higiéniai követelmények és más energiaigények a laboratóriumi műveletek során.
A legjobb, ha a sejttenyészet tápközege állati eredetű anyagokból (szarvasmarha szérum) készül, de ez szembemegy előnyeivel a fenntarthatóság szempontjából. Készülhet nem állati eredetű tápközeg is, például hidrolizált cianobaktériumokból, de hatékonyságban utolérni nagy kihívást jelent. Ez egyben egyik potenciális gátja a tenyésztett hús jövőbeli elterjedésnek, a fogyasztói megítélés a másik. A megszokotthoz hasonló ízt, textúrát és megjelenést nehéz laboratóriumban előállítani.
Húspótlók
A húsanalógok beltartalmilag, valamint kinézetre és ízre is hasonlóak a húshoz, így a vegetáriánus receptek gyakori szereplői közé tartoznak. Ezek leginkább szójabab alapú termékek, ilyen az ázsiai eredetű tofu is, amely a szójatej altatásával készült túró, de szójasajtnak is nevezik. A szója fehérjében gazdag, zsírban szegény, hasonló fehérje értékű a marhahúshoz, a szójatej összetétele pedig a tehéntejhez. A szójabab feldolgozása során jelentkezik némi energia és fehérje veszteség (mosás, őrlés, főzés folyamatában), ám ez nem számottevő.
A vegetáriánusok mellett az állattenyésztés is jelentős mennyiséget emészt fel (illetve meg) belőle takarmányként. Termesztése jelentős, a legnagyobb termelők zömmel génmódosított szóját termesztenek.
Akvakultúrák
Az akvakultúrákban tenyésztett halak manapság már a szarvasmarha mennyiségével vetekednek. Globálisan tekintve az általunk elfogyasztott protein átlagosan 10%-a származik halakból, ennek fele akvakultúrákból. Az akvakultúrákat tekintve Ázsia domináns, főleg Kína a maga 62,4%-os részesedésével.
A húsevő halak,- ilyen például a lazac is,- akár ötször annyi halat fogyasztanak, mint amennyit saját maguk nyújtanak táplálékként. A takarmány fenntartható biztosítása gátat jelent a húsevő halak széleskörű tenyésztéséhez, mással való helyettesítés pedig nem megoldott.
A növényevő és mindenevő fajoknál sokkal jobb a helyzet, mivel utóbbiaknak sem esszenciális halakkal történő táplálásuk. Az édesvízi termelés az összesnek 2/3-a, amit főleg növény- és mindenevő fajok tesznek ki.
Földszükséglet és hatékonyság
A tanulmány az alternatívákat a HALF-index (Human Appropriation of Land for
Food) segítségével hasonlítja össze. Ez százalékos értékben megmutatja, hogy a globális földterületből mekkora rész kell a világ lakosságának ellátásához adott étrenddel, jelenlegi termelési hatékonysággal. Az állati termékek 50%-os helyettesítése a vizsgálatban ugyanakkora energiatartalmat és fehérje értéket biztosít.
Egységnyi földterületre vetítve mind az energia-, mind a fehérjehozam a tofu esetén bizonyult a legnagyobbnak. Azaz ugyanakkora energia és fehérje tartalom biztosításához a tofu esetén van a legkisebb területű földre szükség. Mindkét hozam tekintetében a rovarok kerültek a második helyre. Az ízelt lábacskák nyomában a harmadik helyen energia tekintetében a tojás, fehérjehozamban pedig a tenyésztett hússzövet jár. A sorban következők között nincsenek jelentős különbségek, de mindkét szempontból a bárány- és a marhahús a sereghajtó.
Földhasználat változás
Az eredmények azt mutatják, hogy a legtöbb föld akkor szabadulna fel (55%), vagyis a legkisebb HALF-indexet (15,7) az eredményezné, ha az étrendünk globális viszonylatban csökkentett mennyiségben tartalmazna állati eredetű táplálékot. Ez nagyjából egy átlagos indiai lakos étrendjével egyezik meg.
Ezt követi a tofu, amely 35%-os felszabadulást jelentene a földhasználatban. A tofuval való helyettesítés ugyan több energia felhasználással járna, mint az állattenyésztés, de kevesebbel, mint a szintetikus hús. Amellett viszont nem lehet elmenni, hogy amennyiben figyelembe vesszük a föld minőségét, jóval árnyaltabb a helyzet. Termőföld tekintetében megegyezik a marhahús előállításához szükséges területtel, a jelentős különbözetet az állattenyésztés kontójára a legelők adják a kevert takarmány révén. A tofura vonatkozó érték ráadásul alulbecslés, a bevonható földek egy része kevésbé alkalmas szója termesztésére, kevesebb hozam lenne.
A tofut megint csak a rovarok követik a maguk 34%-os földhasználat csökkentésükkel és 22,2-es HALF-indexükkel. Ezeken az értékeken tovább javíthatna, ha élelmezésüket szerves hulladékból biztosítanák.
A hagyományos állati termékek közül a leghatékonyabb a baromfihús és a tojás a környezet szempontjából. Ha a jelenlegi állati eredetű táplálék fogyasztásunk felét ezekkel helyettesítenénk, a jelenlegi földhasználat 28-30%-kal csökkenne, a globális földterület mindössze 23,7-24,4 %-ára lenne szükségünk.
A sorban a szintetikus hús következik. A földhasználat szempontjából csak picivel marad a baromfi termékek mögött, de ha a közvetlen energiaigényét nézzük, akkor jelentősebb a hátrány: négyszeres mennyiségű energia input szükséges egységnyi hús előállításához. Ennek fényében egyedül olcsó és környezetbarát energiaforrás esetén lehet versenyképes és fenntartható megoldás. A laboratóriumi húst az akvakultúrás halak és a tejtermékek követik.
Ha sikerülne csökkenteni élelmiszer hulladékainkat és felhagynánk a manapság jellemző túlfogyasztással az ételek terén, a földhasználat 9%-kal csökkene.
Ha viszont mindenki olyan kiadós mennyiségben fogyasztana állati eredetű termékeket, mint ahogy egy átlagos amerikai lakos, akkor az a jelenleg bevont területek 178%-ával és az összes földterület 97,7%-ával lenne megoldható.
Ha a helyettesítést marhahússal tennénk, még rosszabb lenne a helyzet. A jelenlegi módszerekkel, technológiákkal lehetetlen is lenne. A bevont területek 204 %-ára és a globális földterület 112,2 %-ára lenne szükség.
Kérődzőknek is van előnye bizonyos szempontból
Bár kevésbé hatékonyak hús előállítást tekintve a takarmányból, mint az egygyomrú jószágok, a legelés nagy mértékben csökkenti a szántóföldek terheit. Jelentős azoknak a földeknek a területe, amelyek haszonnövények termesztésére nem, csak legelésre alkalmasak. Ezt figyelembe véve, akár a szarvasmarhatenyésztés fenntartható(bb) lehetne, de ehhez el kellene térni az intenzív termeléstől, vagyis a termesztett takarmányok jelentős hányadú alkalmazásától, ami alacsonyabb állatállomány esetén, mérsékeltebb fogyasztással megvalósítható lenne.
Étkezési szokásaink átalakítása járhatna a legnagyobb környezeti előnnyel: kevesebb kárba veszett étel, a túlfogyasztás visszaszorítása, marha helyett inkább csirke, kevesebb hús, bevállalósabbaknál esetleg néhány falat tücsök…
Én személy szerint kétlem, hogy valaha is ízelt lábakat tudnék csócsálni vagy akár tücsökpogit sütögetni, de a laborban előállított husi sem hozza meg az étvágyam. Így maradok a mérsékelt, heti pár alkalmi húsfogyasztásnál és a háztáji, minőségi termékeknél. 🙂
(Úgy tűnik egyébként, hogy néhány európai országgal ellentétben, Magyarország is elzárkózik a rovarevéstől, akárcsak a mesterséges húselőállítástól vagy a génkezelt szójától…)
Felhasznált irodalom
P. Alexander, C. Brown, A. Arneth, C. Dias, J. Finnigan, D. Moran, M.D.A.Rounsevell (2017) Could consumption of insects, cultured meat or imitation meat reduce global agricultural land use?, Global Food Security, Volume 15, December 2017, Pages 22-32
