A túlzott húsfogyasztás nem csupán a szervezetünket, a környezetet is megterheli. Heti egy húsmentes nap beiktatásával már sokat tehetünk magunkért és a világért.
A hús jelentősége
A hús az egyik legértékesebb fehérjeforrás, emellett zsírokban, B-, A- és D-vitaminban, vasban, cinkben és más ásványi anyagokban gazdag élelem. Egyszerre tartalmazza az összes esszenciális aminosavat, amelyeket szervezetünk nem képes előállítani.
Ezek miatt nem csak egyedfejlődésünk során járul hozzá növekedésünkhöz, fejlődésünkhöz, evolúciónk során is jelentős szerepet töltött be. Lehetővé tette testméretünk növekedését, majd emésztőrendszerünk is alkalmazkodott hozzá. Emellett a vadászat kieszközölte őseink együttműködését, ami a szociogenezis első lépései közé tartozott.
Számos pozitívuma mellett manapság azonban a megnövekedett húsfogyasztás összefüggésbe hozható szív- és érrendszeri megbetegedésekkel, rák és cukorbetegség kialakulásával is. Egyes vizsgálatok szerint a friss hús önmagában nem tartalmaz rákkeltő anyagokat, hanem azok az elkészítése során keletkeznek.[1]
A húsfogyasztás alakulása
Míg régebben csak hetente 1-2 alkalommal és ünnepekkor került hús az asztalra, manapság az ipari állattenyésztés végett az átlagembernél jóformán a nap minden étkezésében megjelenik valamilyen formában.
Magyarországon az egy főre jutó elfogyasztott húsmennyiség növekvőben van. A KSH adatai szerint a háztartásokban egy főre havonta kb. 5,3 kg hús jut, ami az élelmiszerre fordított költségek közel 30 %-át teszi ki.
Globálisan nézve a húsfogyasztás az elmúlt 4 évtizedben megháromszorozódott, csak az utolsó 10 évben 20 %-kal nőtt. A fejlett országokban pedig dupla annyi hús fogy, mint a fejlődő országokban. 2020-ra pedig várhatóan még egyszer megduplázódik az elfogyasztott húsmennyiség, egyrészt az egy főre jutó húsfogyasztás, másrészt a népesség növekedése miatt. [2]
Környezeti jelentősége
A hús az egyik legnagyobb környezeti kihatású élelem, az állattenyésztés jelentős terhet ró a környezetre, ami 3 dimenzióban nyilvánul meg:
- természeti erőforrások fogyása,
- klímaváltozáshoz való hozzájárulás,
- környezet szennyezése.
Csak az állati takarmány előállítása tekintélyes természeti erőforrást igényel: földterületet, vizet és energiát. Ennek a sok ráfordításnak ráadásul nagy része bizonyos értelemben elvész. Az állatoknak az élelemből hússá való alakításának hatékonysága rendkívül alacsony. Az általuk felélt energia körülbelül 75-90 %-a testük fenntartására fordítódik, vagy éppen elvész a trágyával és az olyan melléktermékekkel, mint a bőr és csontok. [3] Így a hússal való táplálkozás az erőforrások többszörösét emészti fel a növényekhez képest.
Európában az üvegházhatású gázok kibocsátásának 30 %-áért az élelmiszerfogyasztás felelős. Az állattenyésztés a klímaváltozáshoz leginkább azzal járul hozzá, hogy a takarmány termesztése elveszi a földterületet a szén-dioxid hatékonyabb megkötésére képes buja növénytakarótól. Emellett az üvegházhatású gázok kibocsátása is számottevő: a takarmány előállítása, a szállítás, az állatok körülményeinek fenntartása során elégetett fosszilis energiahordozók révén. Ami pedig még nagyobb problémát jelent, az a szarvasmarhák emésztése során felszabaduló metán, aminek üvegházhatása sokszorosa a szén-dioxidénak.
A marhahús termelés évente 1 %-kal nő a népesség és az egy főre jutó fogyasztás növekedése miatt. A marhahús és a tejtermelés a legnagyobb metán kibocsátó az emberi tevékenységek közül, ami aggodalomra ad okot. [2]
A hústermelés a légszennyezésen túl további környezetszennyezéssel is jár, a talaj és talajvíz műtrágyával, növényvédőszerekkel szennyeződik és az állatok fenntartása és feldolgozása során is jelentős szennyvíz keletkezik. A legártalmasabb anyagok, amik a trágyából származnak: a dinitrogén oxid, ami üvegházhatású gáz lévén a globális felmelegedéshez járul hozzá; a nitrát, ami a természetes vizek eutrofizációját idézi elő; és az ammónia, ami az eutrofizáció mellett savasodást is eredményez.
Fehérje szükséglet és fedezet
Az FDA ajánlása szerint – egy 2000 kalóriás étrendet alapul véve – átlagos esetben napi 50 g fehérje bevitelre van szüksége szervezetünknek. Ezzel közel egyenértékű a máshol testtömeg kilogrammokra megadott érték, mely szerint 0,8-1 g fehérjére van szüksége naponta az átlagembernek testsúly kilogrammonként. Ezek az értékek persze nagyobbak, amennyiben növekedésben lévő kisgyermekekről, várandós nőkről vagy szoptatós kismamákról, esetleg aktív sportolókról van szó.
Fehérje szükségletünk fedezésére azonban a hús mellett számtalan más élelem is kiváló forrást jelent. További állati eredetű fehérjék, mint a tejtermékek, tojás és halak is tartalmazzák az összes esszenciális aminosavat. A növények közül ugyan csak némelyek, de változatos étrenddel ez könnyen biztosítható. A teljesség igénye nélkül, íme néhány tápanyagtáblázatból kiragadott példa az élelmiszerek fehérjetartalmára:
A babok és borsófélék, diófélék, magvak szintén kiváló fehérjeforrások. A gabonák és zöldségfélék már kisebb hányadban, de szintén tartalmaznak fehérjét. Ha végig gondoljuk, egy nap alatt mi mindent megeszünk, hamar rájövünk, hogy nem is olyan nehéz fedezni vagy akár túllépni fehérje szükségletünket. A túlzott fehérje bevitel önmagában nem feltétlenül ártalmas, de jelentősen (és feleslegesen) megterheli a szervezetet. Attól függően viszont, hogy fehérjeforrásunk milyen összetételű (gondoljunk pl. a telített zsírsavakra, amelyeket a szobahőmérsékleten szilárd, leginkább állati eredetű zsírok, valamint a kókusz- és pálmaolaj tartalmaz) és mennyit fogyasztunk belőle, akár káros mellékhatással is járhat.
Élelmiszerek ökológiai lábnyoma
Az élelmiszereket jellemezhetjük szénlábnyommal, ami megmutatja, hogy előállítása közvetlenül és közvetve mennyi üvegházhatású gáz kibocsátásával jár. Mértékegysége a szén-dioxid-egyenérték, ami az összes üvegházhatású gáz kibocsátását és felmelegítő hatását magában foglalja. Az 1 kg marhahús előállítása során keletkező üvegházhatású gázok mennyisége például 10 kg rizs előállításáéval egyezik meg, míg 1 kg sertéshús 11 kg gyümölccsel, 1 kg csirkehús pedig 3 kg dióval egyenértékű e tekintetben. A húsok, tejtermékek és a tojás, azaz állati eredetű élelmiszerek jóval nagyobb szénlábnyommal rendelkeznek, mint a gyümölcsök, zöldségek és a többi növényi eredetű élelem.
Ugyanez igaz a vízlábnyomukra is: 1 kg marhahús előállításához kb. 13 000 l vízre van szükség, míg ugyanennyi sajthoz 3200 l, uborka esetén pedig mindössze 350 l víz is elegendő.
Az élelmiszerek lábnyomáról itt még többet olvashatsz.
Húsmentes Hétfő – Zöldebb húsfogyasztás
A fentiek alapján láthatjuk, hogy az állati eredetű élelmiszerek, de legfőképp a hús fogyasztásunk csökkentésével jelentősen csökkenthetjük saját ökológiai lábnyomunkat. Nem kell teljesen kiiktatni (én lehet nem is tudnám :P) de már heti 1-2 (esetleg 3 😉 ) húsmentes nap beiktatásával is rengeteget tehetünk a környezetért, és nem utolsó sorban magunkért.
Változatos étrenddel ez könnyen kivitelezhető, a változatosság pedig nem csak gyönyörködteti ízlelőbimbóinkat, szervezetünket is feltölti a tápanyagok teljes palettájával.
Ha esetleg húsmentes napot nem tudunk elképzelni sem, akkor is zöldíthetünk az étkezésünkön: legyen a hús a szokásosnál kisebb hányadban jelen a tányéron, vagy cseréljük le a színhúst időnként belsőségekre. Utóbbiak szintén rengeteg értékes tápanyagot tartalmaznak és fogyasztásukkal az állat nagyobb része hasznosul. Gondoljunk csak bele, ha mindenki csak az állat egy részét (mondjuk a színhúst) eszi, sokkal több jószág tenyésztésére van szükség.
Végezetül, ami a lényeg: mértékkel fogyasszunk húst és együnk változatosan- magunkért és a környezetért!
Felhasznált irodalom
- M. Z. Baltica,M. Boskovica (2015) When man met meat: meat in human nutrition from ancient times till today, Procedia Food Science 5 (2015) 6 – 9
- Z. Petrovica, V. Djordjevica, D. Milicevica, I. Nastasijevica,
N. Parunovica (2015) Meat production and consumption: Environmental consequences, Procedia Food Science 5 (2015) 235 – 238 - I. Djekica (2015) Environmental impact of meat industry – current status and future perspectives, Procedia Food Science 5 (2015) 61 – 64
