A kismama és baba termékek reklámjai szerint számtalan nélkülözhetetlen dolgot kell beszereznünk a baba érkezésére. De vajon tényleg ezekre van szüksége egy újszülöttnek és anyukájának, vagy mindezt csak a fogyasztói társadalom szülte?
Giorgia Cozza Ingyenbaba című könyvét már másodjára olvastam. Első, és most második alkalommal is csak megerősített a babakelengye összeállítás kapcsán, hogy elsősorban a megérzéseimre, meg a józan eszemre hallgassak a reklámok helyett, és csak azt vegyem meg, amit valóban szükségesnek érzek.
Ahogy szülővé válik az ember önmaga helyett a gyermeke kerül előtérbe és szeretne neki mindent, és persze mindenből a lehető legjobbat megadni. Erre a szülői késztetésre egy egész piac épült mára a baba-mama termékek képében, melyek reklámjai szerint számos elengedhetetlen és persze méregdrága dologra van szüksége a babának és a mamának, ahhoz hogy boldogok legyenek.
A baba igényei kerülnek sokba?
Sokszor lehet hallani véleményeket, melyek szerint a gyermekvállalás egy kisebb vagyonba kerül, sokan akár emiatt nem vállalnak gyermeket. De tényleg a kisbaba vágyai kerülnek ilyen sokba? Nem inkább a saját igényeink költségesek, amiket pedig a fogyasztói társadalmunk gerjeszt?
Egy újszülött kisbabát aligha érdekli milyen kiságyba tesszük, milyen márkájú rugdalózóba öltöztetjük vagy babakocsiban toljuk – és hosszasan sorolhatnám. Az egyetlen dolog, amire valóban szüksége van, az az anyukája.
A könyv szépen levezeti, hogy a társadalmunk átalakulásával hogyan fonódik össze a szülőpótló termékek terjedése. Végigmegy a kismama ruháktól, a szoptatási eszközökön át, egészen a játékokig, bababútorokig, bébiételekig. Rámutat, hogy ezeknek nagy része nem feltétlenül szükséges, inkább csak amolyan kényelmi dolgok, ha úgy vesszük. Persze tény, hogy jelentőset változott a világ, manapság már sok anyuka marad segítség nélkül és szorul időnként az ilyen praktikus dolgokra.
Kérjük kölcsön, vegyük meg másodkézből!
Én sem mondtam le az alap dolgokról, még ha éppenséggel akár ezeket is ki lehetne kerülni: se a kiságyról, se a babakocsiról (pedig hordozni is szeretek), sőt, olyan dolgok is becsúsztak, amikről sejtettem és hamarosan teljes mértékben tudatosult is bennem, hogy meg lehet lenni nélkülük, igazából feleslegesek, utólag könnyebb okosnak lenni. De mégsem költöttem vagyonokat. Már elsőszülöttemnek is amit csak lehetett használtan szereztem be, bolti ár töredékéért, mégis kitűnő állapotban. Vigyáztunk rájuk, amikor kinőtte, nem volt rá szükség, eltettük gondosan. Most pedig az öcsi érkezése előtt elővettük és jóformán meg is van minden. Igaz, hogy azóta költöztünk és immár a saját otthonunknak bizonyos szempontokból más adottságai vannak. Ezekhez igazodva engedtem a kényelemnek, és hogy ne kelljen mindent felforgatni, megint csak beszereztem pár dolgot az új felálláshoz. De mindent sikerült használtan és nagyon szép állapotban kb. harmadannyiért, mintha újonnan vettem volna. Amit megspóroltunk, azt pedig úgy gondolom okosabban is fordíthatjuk gyermekeinkre.
Ha úgy vesszük, az Ingyenbaba című könyv a modern társadalom szülte, szülőpótlásra épülő gyermeknevelést, és a hagyományos értékeken, a szülői közelségen alapuló kötődő nevelést veti össze a baba igényeinek, a pénztárcánk és a környezetünk szempontjából. Szerintem mondanom sem kell, hogy a kötődő nevelésből nem csak gyermekünk profitál, pénztárcakímélő és még környezetbarát is.
Kötelező olvasmány szülőknek
Amikor kismamaként jelentkezünk a védőnőnknél és megkapjuk a kiskönyvünket, kapunk mellé egy köteg kupont és reklámanyagot baba-mama termékekhez. Én ezek helyett inkább ezt a könyvet mellékelném és kötelező olvasmánnyá tenném minden leendő/újdonsült szülőnek. Ahogy a könyvben is áll, egyetlen univerzális dolog van, ami minden baba szükségletét képezi, az pedig a szeretet, ami pedig nem kerül egy fillérbe sem. 🙂
