Az eperszezon sajnos nem tart sokáig, de pár üveg eperdzsem képes elmenteni a gyümölcs zamatát későbbre is. Elkészíthetjük magunk is, tartósítószer nélkül.
Múltkor a piacon végre találtam és vettem helyi bio epret, finom volt, így másnap még nagyobb dobozt vittem és teleszedtem. Aztán sikerült olyan ügyesen eldugnom a hűtőben, hogy ne nassolja el az egészet a párom (terveim voltak ugyanis vele), hogy a végén totál el is felejtettem, hogy ott van, azokról a bizonyos desszert terveimről nem is beszélve… Most, hogy napokkal később rábukkantam, már úgy voltam vele, hogy nassolni veszek inkább frisset holnap, ennek a vitamintartalma már nagyjából úgyis elveszett. Látszott is rajta, hogy nem friss, de még éppen jó volt, így dzsemet főztem belőle.
Ilyen kis mennyiségű gyümölccsel még nem álltam neki lekvárfőzésnek, ha már csinálom, akkor legalább egy kilóval – mérlegelve a mosogatást, na meg a dunszt melege is továbbtart nagyobb üvegkupacnál. De ez most így alakult. A végeredményt kóstolva, azt kell mondjam, ezért a kis adagért is megérte a „fáradtságot”. (Igen, csak így idézőjelben, mert amúgy lekvárt főzni igazán nem nagy dolog, de annál jobb!) Tavaly kimaradt az eperdzsem a repertoárból, de most ezután nem hiszem, hogy meg tudom állni, hogy ne főzzek még egy nagyobb adagot, hogy télre is maradjon. Ez ugyanis igencsak tiszavirág életű lesz. 😀
Ha csak kóstolóba szeretnénk készíteni vagy ajándékba 1-2 kis üveggel, akkor elég lehet a megadott mennyiség, máskülönben arányosan vegyük a hozzávalók többszörösét a megadottaknak.
Hozzávalók:
- 500 g eper
- 50-100 g cukor (ízléstől függően)
- fél mokkáskanál citromsav
- 1-2 mokkáskanál vaníliás cukor (elhagyható)
Elkészítése:
- Az alaposan megmosott, kicsumázott epret nagyjából összeturmixoltam botmixerrel. (Ha van közte túlérett darab/rész, azt válogassuk/vágjuk ki.)
- Fokozatosan hozzámértem a cukrot és elkevertem. (Egyszerre csak keveset adjunk hozzá, kóstolva, így csak annyi cukor kerül bele, amennyi feltétlen szükséges.)
- Hozzáadtam a citromsavat és kevés vaníliás cukrot, elkevertem.
- Feltettem gáztűzhelyre és a legalacsonyabb fokozaton, gyakran megkeverve elkezdtem főzni.
- Kb. 45 percig főztem, mire jól besűrűsödött és a zselépróba is jó lett. (A zselépróba során, amikor már sűrűsödik a lekvár, tegyünk egy mokkáskanálnyit egy tányérra, hagyjuk pár percet hűlni. Azután döntsük meg a tányért, és ha már nem folyik a lekvár, csak kicsit megmozdul, akkor jó. Ha még nagyon folyós főzzük tovább, majd zselépróbázzunk újra.)
- Sterilizált üvegbe töltöttem tölcsér segítségével, szorosan rátekertem a kupakot és 5 percre fejreállítottam, majd vissza.
- Konyharuhával betakartam, viszonylag meleg helyen hagytam lassan kihűlni.
Nekem összesen kb. 3 dl lett, egy kicsi és egy még kisebb üveget töltött meg. Ha nem ilyen szükség helyzet van, hanem előre tervezzük a lekvárfőzést, inkább nagyobb mennyiséggel lássunk neki, úgyse fogjuk megbánni! 😉