A birsalma igazi őszi vitaminbomba, ám keménysége és fanyar íze miatt nyersen nem igazán fogyasztjuk. Lekvárnak viszont egy kis fűszerrel a szezon legjobb alapanyaga, érdemes kipróbálni!
Birsalmához ezidáig nem volt szerencsém a konyhában, de sokan mondták, hogy befőzve nagyon finom. Nem voltam rest, ahogy a piacon megjelent rögtön 3 nénikétől is vettem. Nagyon intenzív illata van a birsnek, pillanatok alatt az egész házat bejárta az illata. Éppen ezért ha nem rögtön dolgozzuk fel és a hűtőben tárolnánk, olyan edénybe tegyük ami lefedhető, könnyen átjárja az aromája a többi ételt.
Nem tudom, hogy csak a helyi termés most ilyen kukacos, vagy a birs sajátossága, de a gyümölcs bio mivolta felől a hámozás után nem volt semmi kétségem. Mindhárom vásárlás külsőre különböző volt, az egyik eléggé fekete pettyes volt, a másik kevésbé, a harmadik helyen vásárolt adagon pedig egy darab pötty sem volt, mégis szinte kivétel nélkül mindnek gond volt a közepén. Persze ha ezeket a részeket kivágjuk, máris megoldódott a probléma, mehet a lekvárba az ép rész. Vagdosás közben viszont érdemes óvatosnak lenni, mert a birs jóval keményebb gyümölcs, mint az alma.
Hozzávalók:
- 0,9-1 kg birsalma (hámozva, csutkázva)
- 25-30 dkg cukor
- 2-3 dl víz
- 1 csapott mokkáskanál fahéj
- 1 csapott mokkáskanál őrölt szegfűszeg
Elkészítése:
- A birsalmát leöblítjük, meghámozzuk, felkockázzuk és egy lábasba tesszük.
- Ráöntjük a vizet és hozzáadjuk ízlés szerint a cukrot és a fűszereket.
- Takaréklángon fedő alatt elkezdjük főzni, időnként megkeverjük. Kb. 35-45 perc alatt pépesre fő, de ahogy a víz fogy és pürésedik, egyre sűrűbben kell kavargatni, le ne égjen.
- Ha már nagyjából pépes és a nagyobb darabok is egészen puhára főttek, levesszük a tűzről. Ha krémesebbre szeretnénk, akkor botmixerrel átdolgozzuk.
- Merőkanál és tölcsér segítségével még forrón steril üvegekbe merjük. Gyorsan rájuk csavarjuk a fedőket, 5 percre fejre állítjuk az üvegeket, majd vissza és száraz dunsztban hagyjuk kihűlni.
Ha véletlenül odaég, akkor sincs minden veszve, ez tapasztalat. Épp lekvárfőzés közben született meg családunk legkisebb tagja és a főzés vége felé a képekben gyönyörködve bizony teljesen megfeledkeztem arról, hogy én amúgy éppen lekvárt főzök…Amikor észbe kaptam, levettem a tűzről és az alját nem bolygatva egy másik fazékba borítottam és folytattam. Egy-két égett darabka került csak át, azokat kiszedtem gyorsan. Az íze szerencsére nem árulkodik a figyelmetlenségemről.
Kóstolgatás közben nekem a menzás almakompót jutott eszembe iskolás koromból. Azt is szerettem, de ez még attól is jobb! Nem hiába dicsérik, érdemes kipróbálni, nagyon finom! 🙂
