A panírmorzsa házi készítése a világ egyik legegyszerűbb dolga! A száraz kenyér sem megy veszendőbe, és a pénzünk sem.
Régóta odafigyelek, hogy minél kevesebb hulladékot termeljek, egy ideje viszont próbálom ezt tökéletesíteni. Főleg a műanyag, ezen belül is az egyszer használatos csomagolási hulladékokat igyekszem kiiktatni.
A legújabb fogásom ezen a téren a textil kenyeres zsákom. A kenyeret a boltban mindig előre bezacskózzák felszeletelve, ezeket eddig szemetes zacsiként használtam. Viszont már abból is olyan kevés kell, hogy szépen felgyűltek, szeretném ezeket is likvidálni.
Egy ilyen kenyeres műanyag zacskót lemértem és ugyanolyan méretben varrtam pamutvászonból egy zsákot. A boltban a szeletelés után ezt húzzák a kenyérre, így nincs több zacsi, ami hazajönne velem.
A műanyag zacskóban tartva a kenyeret, sose száradt, mivel nem engedi átjárni a levegőt, inkább penészedett. Sajnos már pár nap után, így gyakran landolt a kukában. A vászonzacsiban ehhez képest már átjár a levegő, így könnyebben szárad is. Ennek megakadályozására vettünk egy fa kenyértárolót, most a vászonzsákban oda kerül a kenyér. Igaz, pár nap után így is elkezd száradni, de még mindig jobb a száraz kenyér, mint a penészes.
Mindig 1 kg-os kenyeret veszek (így nincs otthagyott fél, ami zacskóba kerülne), ha itthon van a család legnagyobb kenyérpusztítója, akkor elfogy mielőtt száradhatna. Ha nincs, akkor egy részét dobozba teszem és lefagyasztom. Napok múlva, ha a frissnek a végére értünk, ezt kiveszem és pár óra múlva olyan, mintha a boltból hoztam volna frissen.
Persze előfordul, hogy rosszul kalkulálok és csak ránk szárad a kenyér, de ilyenkor is több lehetőségünk van, mint a műanyag zacskóban hagyott penészessel…Mehet fasírtba, vagy bundás kenyérnek, de akár pirítósnak is. Ha ezekre épp nem fáj a fogunk, akkor pedig a legjobb ha panírmorzsát készítünk belőle.
Panírmorzsa készítése
A száradásnak indult kenyeret a tartóban hagyom pár napig, amíg kopogósra szárad. (Ha a szükség úgy hozza, a sütőben is megszáríthatjuk gyorsan.) Ezután darabokra töröm és jöhet a darálás.
Első alkalommal az elektromos kávédarálómat vetettem be. Igazából kissé csalódott voltam, mert elég hosszadalmas volt a folyamat. Mivel a kenyér elég könnyű, így nagyon megreptette a daráló és folyton adagolni kellett az új kockákat, hogy ne az egész csak repüljön, hanem daráljon is. A végére maradt pár kenyérgolyó, amivel nem is tudott mit kezdeni. Az eredmény nagyon apró, finom szemcséjű panírmorzsa lett. Kipróbáltam, rántottam vele cukkinit, de a gyakorlatban nekem túl apró szemű lett, nem tetszett.
A legközelebbi ránk száradt kenyérnél már elkértem Anyukám kézi diódarálóját. Sokat panaszkodott rá, hogy egy műanyag vacak és semmit se ér. Nos, ha diót darálni nem is nagyon lehet vele, száraz kenyérhez tökéletes. 😀 Az elektromos darálóhoz képest ez pillanatok alatt és zökkenőmentesen ledarált ugyanannyi kenyeret, tényleg nem telt se időbe, se fáradtságba, nagyon örültem. Sokkal jobb lett a panírmorzsa is, nagyobb szemek, többféle méretben, az ezzel rántott gomba is sokkal gusztusosabb lett.
A különbség ég és föld.
A hagyományos kézi darálóval tényleg nem nyűg a házi panírmorzsa elkészítése. Így mindenféle szempontból jobban megéri magunknak elkészíteni, mint a boltból megvenni. Olcsóbb, tudjuk mi van benne, és még a műanyag csomagolást is megspóroljuk vele. 🙂
Tehetünk hozzá magokat, szárított zöldfűszereket is, a boltihoz képest így végképp jelentős összegeket spórolhatunk, a kenyér árának többszöröséért árulják az ilyen turbózott változatokat-de sokszor még a szimplát is.
Érdekes, hogy sokszor láttam Nagymamámat kenyeret darálni, emlékszem gyerekként akkor tudatosult bennem, hogy a zacsiban megvett zsemlemorzsa az igazából tényleg csak szimpla morzsa és nem kell túlgondolni. Mégis felnőtt fejjel eddig nem vettem rá magam, hogy elkészítsem. A fogyasztói társadalom „bája”, hogy mindent egyből az áruházakban keresünk. Hányszor megesett, hogy rohantam a boltba vagy hétvégén hívtam Anyukámat van-e neki otthon, mert nincs elég a rántott husihoz, pedig ezt elkészíteni tényleg egyszerűbb, mint megvenni.
Az egyetlen, amit bánok, hogy valaha is vettem. Biztos, hogy többször nem fogok. 🙂
