Az intimkehely sajnos nem ismert széles körben, pedig kényelem, költség, egészség és környezet szempontjából is kenterbe veri a tamponokat.
A menstruáció sajnos a mai napig egyfajta tabu téma, nem szívesen beszélünk róla, pedig az egészéges női test működésének természetes velejárója. Ha nem is a vacsoraasztal fölött, de nem árt róla beszélni és tájékozódni kicsit a lehetőségekről. Ha ugyanis a női intimhigiéniai termékekről esik szó, a legtöbben még mindig csak a reklámokban látható eldobható egészségügyi betétekre és tamponokra asszociálnak. Pedig igazán megérdemelné végre az intimkehely is, hogy beivódjon a köztudatba. Bár a tamponnal körülbelül egy időben szabadalmaztatták, csak a közelmúltban lett egyre szélesebb körben elérhető ez a kényelmes, pénztárcakímélő és egyúttal környezetbarát alternatíva a nehéz napokra.
Az intimkehely, vagy más néven intimtölcsér/menstruciós tölcsér/menstruációs csésze egy kehely alakú menstruációs eszköz, ami a hüvelybe helyezve összegyűjti a menstruációs folyadékot. Újrahasználható: ha megtelik, ki kell venni, üríteni a tartalmát, elöblíteni vízzel és visszahelyezni. Ciklus elején és végén fertőtleníteni kell. Használatából adódóan elsősorban a tampon versenytársa. Ugyanolyan (vagy még nagyobb) kényelemmel szolgál – számos más előnye mellett.
Költség
Ha egy nő átlagosan minden ciklusban 5 napot menstruál és ezalatt 6 óránként cserél tampont, akkor ez egy közepes árkategóriájú tamponnal számolva (40 Ft/db) 800 Ft költséget jelent havonta.
Egy intimtölcsér ára 5 000 – 10 000 Ft körül mozog, ami egyszerre ugyan nagyobb beruházást jelent, de hosszú távon többszörösen megtérül. Egy ciklusra vetítve egyértelműen a tampon a költséghatékonyabb választás. Azonban ha kicsit utána számolunk, egy drágább intimkehely ára is megtérül legfeljebb egy év alatt, egy olcsóbb pedig még ennél is hamarabb. A legtöbb intimtölcsér viszont akár 10 évig is használható. A fennmaradó 9 évben tehát amit tamponra költöttünk volna, azt megspóroljuk magunknak.
Környezet
Életciklusuk
Két termék környezeti hatásának összehasonlítása nagyon összetett kérdés, melyre leginkább életciklus elemzéssel lehet válaszolni. Egy ilyen elemzés megvizsgálja az adott termék környezetre gyakorolt hatását teljes életútja során. Ez magába foglalja a termék előállításához szükséges nyersanyag kinyerés/termesztés, a gyártás, a csomagolás, a szállítás, a használat és végül a hulladékként való kezelésének folyamatát és mindezek fosszilis energia- és nyersanyagszükségletét, valamint az olyan környezeti hatásokat, mint globális felmelegedés, eutrofizáció, savasodás, földhasználat és hulladékkeletkezés. Sajnos azonban a menstruációs higiéniai termékek esetében ezidáig kevés adat áll rendelkezésünkre.
A tamponok leginkább pamutból és műselyemből készülnek, melyeket a gyárba történő szállítás után fehérítenek, tisztítanak. Az elkészült tamponokat egyesével polipropilénbe, majd együtt kartonokba csomagolják őket. Ezután az üzletekbe szállítják, ahonnan a vásárló hazaviszi, elhasználja, majd a kukába dobja, ahonnan vagy hulladékégetőbe, vagy hulladéklerakóba kerül.
Az intimkelyhek készülhetnek latexből, termoplasztikus elasztomerből, illetve leggyakrabban orvosi szilikonból. A gyártás során a folyékony szilikonból kelyhet formálnak, majd magas hőmérsékleten vulkanizálják, hogy megőrizze alakját. A termékeket ezután kartonba csomagolják, üzletekbe szállítják. Miután a vásárló megvette, 10 éven keresztül használhatja, ciklus elején és végén fertőtlenítve, közben pedig rendszeresen elöblítve. Végül a szemetesbe, onnan pedig hulladéklerakóba vagy égetőbe kerül.
Alapanyag
Ha az életciklusukból csak az alapanyaguk környezeti hatását vetjük össze, már abból is jelentős következtetéseket vonhatunk le.
Egységnyi termékre vetítve, ha egy darab tampont vetünk össze egy intimtölcsérrel, akkor minden fent említett környezeti hatás tekintetében az intimkehely jelent nagyobb terhelést. Viszont ha egy egész menstruációs ciklust veszünk górcső alá, akkor máris fordul a kocka, 10 év alatt pedig még nagyobbat. Példaként emeljük ki a termékek alapanyaga alapján számított globális felmelegedési potenciált, amely az üvegházhatás számszerűsítésére szolgál. Egy intimkehely esetén ez 0.04 kg CO2-dal ekvivalens, egy tampon esetén pedig 0.00649 kg CO2-dal. Ha egy egész ciklust nézünk, akkor viszont a tampon használatánál ez már 0,13-ra, egy év alatt pedig 1,56 kg CO2 egyenértékre emelkedik. Eközben az intimkehely üvegházhatása mivel újrafelhasználható, nem változik. [1]
És ez csak az alapanyag. Ha figyelembe vennénk a tampon esetén a gyártás, csomagolás, szállítás és a hulladék kezelés környezeti hatásait újra és újra -több ezer alkalommal, szemben az egy darab kehely hatásaival, valószínűleg utóbbi lenne az egyértelmű győztese. Természetesen a tampon helyzetén az applikátor csak tovább ront minden tekintetben.
Felhasználói szokások
A többek között az o.b. tampont is gyártó Johnson&Johnson megbízásából készített tanulmány azonban megkérdőjelezi az életciklus elemzések eredményét. Felvetik a kérdést, hogy mennyire lenne egyértelmű a menstruációs tölcsérek győzelme a tamponok felett, ha figyelembe vennénk az intimkehely felhasználók felhasználási szokásait tisztítás és sterilizálás tekintetében. Például, ha valaki minden ürítés után kifőzi, vajon akkor is zöldebb választás lenne-e. [2] A józan paraszti észre hagyatkozva megkockáztatom, hogy igen, de nyilván erre alapozva nem lehet kijelenteni. Viszont ha már ennyiféle szemszögből vizsgáljuk a kérdést, említenék még egy előnyét az újrahasználhatóságnak: nem lehet pazarolni. Míg egy tampont eltávolíthatunk idő előtt, kihasználatlanul, egy kehelynél ilyen nincs, akárhányszor üríthetjük.
Keletkező hulladék mennyisége
És végül nézzük a legszembetűnőbb aspektusát a kérdésnek, a keletkező hulladék mennyiségét. Ha egy nő átlagosan 35 éven keresztül, minden ciklusban 5 napot menstruál és ezalatt 6 óránként cserél tampont, akkor ez 8400 darab szemetesbe dobott tampont jelent élete során. Ha ezt 10 éves időtartamra vetítjük, akkor 2400 darab tampon áll szemben az 1 darab intimkehellyel.
A csomagolási hulladékokról, vagy épp az óceánpartokat beborító applikátorokról nem is beszélve. (Amerikában sok helyen a WC-be húzzák le a tamponokat és az applikátorokat és mivel nem mindenhol kezelik megfelelően a szennyvizet, ezek a hulladékok gyakran a természetes vizekben kötnek ki.)[3]
Az intimkelyheket elvileg alapanyagtól függően lehet hasznosítani/újrahasznosítani, de a gyakorlatban ez nem biztos, hogy megoldott. [4] Így végső soron a tampon és a menstruációs tölcsér is elsősorban hulladékégetőben vagy hulladéklerakóban végzi. Az égetés során üvegházhatású szén-dioxid kerül a légkörbe. Lerakás esetén, mintahogy a TPE és az orvosi szilikon, a tamponok műanyag összetevői sem bomlanak le, vagy csak több száz év alatt. A természetes anyagok, mint a latex kehely, vagy a pamutszálak a tamponban,a hulladéklerakók kedvezőtlen körülményei között szintén nehezen, vagy éppen üvegházhatású metán keletkezése mellett bomlanak le. Akár égetéssel, akár lerakással kerülnek végül ártalmatlanításra, a mennyiségi különbségekből fakadóan nyilván a tampon nagyobb problémát jelent.
Egészség
Hatásuk a hüvelyre
Az intimtölcsérek számos előnnyel rendelkeznek a tamponokkal szemben egészségügyi szempontból is. Bár a latex allergizálhat, a TPE a természetes gumival szemben nem tartalmaz fehérjéket, így allergiás reakciók sem lépnek fel. [5] Az intimkelyheknél leggyakrabban használt alapanyag, az orvosi szilikon is hipoallergén. Ezt az anyagot tartós implantátumok készítésére is használják, mivel kémialilag és biológiailag inert, gyulladást és idegen test reakciót nem idéz elő és rákkeltő hatása sincs. Hidrofób tulajdonsága, kicsi felületi feszültsége révén a mikroorganizmusok nehezen telepednek meg a felszínén.[6] Talán egyrészt éppen ezzel magyarázható, hogy a tamponokkal összevetve nem jelentenek az intimkelyhek emelkedett kockázatot az intimfertőzéseket tekintve. Sőt, akár alacsonyabb rizikóval járhat használatuk. Másik fontos tényező e tekintetben, hogy míg a tampon magába szívja a menstruciós folyadék mellett a hüvely nedvességét is, az intimkehely nem okoz szárazságot. Így sem a hüvely nyálkahártyájára, sem a hüvelyflórára nincs negatív hatással.[7]
TSS
A tamponok esetén a legnagyobb egészségügyi kockázatot a toxikus sokk szindróma (TSS) jelenti. Ez egy ritka, de súlyos, akár halálos kimenetelű állapot, melyet az emberi szerevezetben egyébként is megtalálható Staphylococcus aureus baktérium által termelt toxin okoz. Bárkivel megeshet, de az esetek felében menstruáló nőknél alakul ki és a tamponhasználatra vezethető vissza. A köztudatba az 1980-as években robbant be, amikor a szuperabszorbens tamponok megjelenésével a megbetegedések száma is megnőtt. Megfigyelték, hogy a 8 órán túli használat és az indokoltnál nagyobb nedszívóképesség növeli a kockázatot. Az azóta hozott óvintézkedések, figyelmeztetések (pl. az egységes jelzésrendszere a nedvszívóképességnek) megtették a hatásukat, csökkent a TSS esetek száma, azonban a konkrét összefüggés a tampon használatával mai napig nem tisztázott. [3]
Egyes gyártók szerint az intimkehely nincs összefüggésben a TSS kialakulásával, mások szerint ritkán, de előidézheti. A szakirodalmat tekintve kevés és egymásnak ellentmondó eredményeket is találhatunk.
Egy in vitro (azaz nem élő szervezetben, hanem azon kívül végzett) vizsgálat során az intimkelyhek esetén jelentősebb S. aureus növekedést és toxin termelést figyeltek meg a tamponokhoz képest. Ez valószínűleg a kehellyel való többlet levegőbevitellel magyarázható. Emellett 8 órás „használatot” és háromszori vizes öblítést követően is találtak S. aureus biofilm réteget a kehely felszínén. Ez alapján a kehely esetén is tanácsos lenne a maximális 8 óra használat betartása, a szükséges legkisebb kehely alkalmazása és az ürítések utáni fertőtlenítés (váltás kehely használata).[8]
(A gyártók ajánlása egyébként továbbra sem változott a használat idejét és az ürítés utáni tisztítás mikéntjét illetően.)
Meg kell azonban jegyezni, hogy egy régebbi kutatás során szinte egyáltalán nem növekedett ez a baktérium a kehely felszínén és a gyakorlat is jóval alacsonyabb kockázatot mutat arányaiban az intimkehely esetén. Elképzelhető, hogy a tampon okozta hüvelyszárazság, mikrosérülések, az irritált nyálkahártya fokozzák a TSS kialakulásának a lehetőségét alkalmazása során.[1,7]
Persze nem árt az óvatosság, a kelyhek esetén is tartsuk be az ajánlásokat és figyeljünk a higiéniára. Ha pedig a menstruáció alatt a TSS tünetei jelentkeznek: rosszullét, magas láz, hányás, hasmenés, fejfájás, torokfájás vagy napégéshez hasonló bőrkiütés, azonnal forduljunk orvoshoz.
Dioxinok és egyéb veszélyes anyagok
A tamponok kapcsán sokszor felmerül a dioxinok veszélye. Ezek a vegyületek az alapanyag klórral történő fehérítése során keletkeznek és erősen mérgezőek. Vízben nem, zsírban viszont annál inkább oldódnak, így az élő szervezetek zsírszöveteiben felhalmozódnak. Veszélyességük révén az utóbbi évtizedekben a gyártók elemi klórtól mentes technológiákra váltottak, azonban a tamponokból még így is gyakran kimutatható a dioxin. Ennek a magyarázata egyrészt az, hogy bár klórgáz nélkül, de gyakran klór-dioxiddal fehérítenek, amelynek során elenyésző mértékben, de keletkezhetnek dioxinok. Másrészt olyan jelentős méreteket ölt környezetünk dioxinnal való szennyezettsége, hogy már eleve a felhasznált nyersanyag is tartalmazza. [9]
Egyesek szerint ezek a mért mennyiségek teljesen elenyészőek a más forrásokból, például a táplálékunkkal bevitt mennyiségekhez képest. Mások szerint viszont nyomokban is aggodalomra ad okot tekintve, hogy a hüvely nyálkahártyájával közvetlenül érintkezik és ráadásul ismételten (akár több ezer alkalommal, lásd az elhasznált tamponok számát egy nő élete során). Bár az FDA (az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerengedélyeztetési Hivatal) állítja, hogy a tamponokban a dioxinok nem jelentenek veszélyt, szintén aggasztó az ezzel kapcsolatos kutatások csekély száma. Valamint az is, hogy ez az állítás a gyártók által benyújtott adatokon alapul, amelyek viszont nem nyilvánosak.[3] Ugyanígy nem nem kötik a nyilvánosság és a felhasználók orrára a további vegyszereket sem, amik előfordulhatnak ezekben a higiéniai termékekben, mint például a ftalátok, triklozán vagy épp a parabének.[10] A műselyemről leváló és hüvelyben maradó apró szálak és azok esetleges méhnyakrák előidéző hatása szintén nyugtalanító.[3]
Kényelem
Végül ejtsünk szót a kényelemről is. Tagadhatatlan, hogy a tampon használata elsőre is jó eséllyel zökkenőmentes. Ezzel szemben az intimkehely magabiztos és kényelmes használatához szükség van némi gyakorlatra, de megéri elsajátítani. Kényelmi szempontból is vannak előnyei:
- felmérések szerint kevésbé fordul elő szivárgás [7]
- teljesen láthatatlan, hiszen nincs hosszú kihúzószál
- akár vízben is használható és ráadásul nem szívja meg magát
- akár 12 órán át használható egyhuzamban
- nincs kellemetlen szag
- a vákuum hatásnak köszönhetően gyakran megesik, hogy lerövidül a ciklus
- a legtöbb tölcsér skálázott, így nyomon követhetjük a vérzés mennyiségét, felfigyelhetünk esetleges rendellenességekre
- sokaknál a görcsöket is enyhíti.
Bármelyik szempont kelti fel érdeklődésünket, érdemes esélyt adni az intimkehelynek. Ebben a bejegyzésben a konkrét használatáról és a megfelelő típus kiválasztásáról olvashatsz részletesen.
Felhasznált irodalom
[1] C. S.Weir (2015) A private economic cost and qualitative analysis of environmental and health implications for five menstrual products. BSc Combined Honours, Environmental Science and Gender and Women Studies, Dalhousie University April 3rd, 2015
[2] Are menstrual cups a “green lie”? (iPoint-systems)
[4] Menstruációs kehely alapanyagok (3ME)
[5] Orvosi eszközökben használt műanyagok tulajdonságai (Dr. Bánhegyi György)
[6] Szilikonok
[7] van Eijk, A. M., Zulaika, G., Lenchner, M., Mason, L., Sivakami, M., Nyothach, E., Unger, H., Laserson, K., & Phillips-Howard, P. A. (2019). Menstrual cup use, leakage, acceptability, safety, and availability: a systematic review and meta-analysis. The Lancet. Public health, 4(8), e376–e393. https://doi.org/10.1016/S2468-2667(19)30111-2
[8] Nonfoux, Louis et al „Impact of Currently Marketed Tampons and Menstrual Cups on Staphylococcus aureus Growth and Toxic Shock Syndrome Toxin 1 Production In Vitro.” Applied and Environmental Microbiology 84.12 (2018): e00351-18. Web. 28 April. 2020.
doi: 10.1128/AEM.00351-18
[9] DeVito, Michael & Schecter, Arnold. (2002). Exposure Assessment to Dioxins from the Use of Tampons and Diapers. Environmental health perspectives. 110. 23-8.
doi: 10.1289/ehp.0211023
[10] Termékteszt: tamponok és egészségügyi betétek (TVE)
