Karácsonyfadísz szódabikarbónából, keményítőből és vízből, ami nem csak olcsó és a környezetbarát, még csodaszép is.
Így Karácsony előtt az üzletekben lépten-nyomon karácsonyfadíszekbe botlik az ember. Nem tagadom, valóban van köztük sok mutatós darab, de már nem szoktam elcsábulni. Egy ideje jobban szeretem, ha sajátkészítésű díszek ékesítik a fánkat, sokkal meghittebb. Szerencsére már a fiúkat is be lehet vonni az ilyen ünnepi készülődésbe, nem kell kétszer kérni, hogy segítsenek. Még évekkel ezelőtt kipróbáltam egy neten keringő karácsonyfadísz ötletet, ami nemes egyszerűséggel szódabikarbónából, keményítőből és vízből készül. Ennek a triónak főzés által egy gyurmaszerű massza lesz az eredménye, amivel könnyen lehet dolgozni és csoda szép hófehér díszeket lehet belőle varázsolni. Ezt a klassz gyurmát elevenítettük fel most a gyerekekkel és hangolódtunk kicsit az ünnepekre. ?
Íme a recept:
- 1 pohár kukoricakeményítő
- 2 pohár szódabikarbóna
- 1 és 1/4 pohár víz
A pohár mérete teljesen mindegy, csak a hozzávalók egymáshoz viszonyított aránya számít. Ha pl. 2 dl-es poharakkal mérünk, abból is kiadós mennyiség lesz. Ha esetleg többet készítünk, mint amennyit végül elhasználunk, a maradékot légmentesen becsomagolva a hűtőben tárolhatjuk egy darabig.
Elkészítése:
- Egy lábasban mérjük ki a hozzávalókat és keverjük csomómentesre.
- Közepes lángon kezdjük el főzni, idővel elkezd sűrűsödni, majd összeáll egy keményebb, tésztaszerű masszává. Ekkor készen vagyunk.
- Borítsuk ki egy tányérra és nedves ruhával takarjuk le, hogy mialatt kihűl, nehogy kiszáradjon.
- Ha már teljesen kihűlt, nyújtsuk ki (kb. fél cm vastagra javaslom) deszkán vagy az asztalon, szaggassuk, formázzuk kedvünk szerint. Ha esetleg ragadna, hintsünk alá egy kis szódabikarbónát vagy keményítőt.
- Ha elkészültünk, levegőn hagyjuk száradni. Ez a formák vastagságától és a hőmérséklettől függően akár több napba is telhet. Ha fűtőtest közelébe tesszük, kevesebbet kell várni.
Formázás, díszítés
A formázáshoz használhatunk mézeskalács kiszúrókat, derelyevágót, vagy szimplán kisebb poharat is. De a tésztánk felszínét is díszíthetjük, pl. nyomjunk bele csipkét, süti pecsétet, vagy akár egy fenyőágat, gyönyörű mintákat kapunk. Az akasztáshoz ne felejtsünk hústűvel vagy fogpiszkálóval kilyukasztani az egyes darabokat. A megszáradt dísz hófehér és pont úgy csillog, mint a frissen hullt hó, de ha szeretnének a gyerekek egy kis színt vinni a fára, le is festhetik a kész példányokat száradás után. Festés mellett vagy helyett tekerhetünk rá fonalat is díszítés gyanánt, akár gyöngyökkel kombinálva. Egyedül arra kell figyelniük, hogy közben ne ejtsék el, mert törékeny.
Ez a recept azért is jó, mert nyugodtan hagyhatjuk a gyerekeket is kiteljesedni az alkotásban, hiszen nincs benne semmilyen káros anyag -sem rájuk, sem a környezetre-, ráadásul olcsó és könnyű vele dolgozni, így garantált a sikerélmény.
Fűzzünk a lyukakba cérnát és már akaszthatjuk is a fára. De igazából nem csak ott mutat jól, bárhova felfüggeszthetjük, akár ajándékkísérőként vagy épp ajándékként is funkcionálhat. Öröm lesz elkészíteni és aztán gyönyörködni bennük!?
